A FIFA 14-ről elkészült már egy kivesézés, azonban úgy éreztem, erről a részéről még el kell beszélgetnünk egy kicsit.
„A legjobb válogatottakhoz híven, egy programmal mérjük fel a játékosok képességeit és ez alapján válogatjuk be őket”. A futball világában jártas emberek már elég jól ismerik ezt a mondatot, amire általában azt reagálják: „Igen, de nem a FIFA-val kellett volna”. Ezt persze viccnek szánják, de a mai cikk alátámasztja azt, hogy a szövetségi kapitány, ha a GSN-t használta volna, akkor nem lett volna belőle galiba.
A GSN és az új Karrier mód már többet került szóba a fejlesztési időszakban, minthogy ki lesz a játék borítóján és, hogy lesz-e magyar bajnokság a FIFA 14-ben. Ez határozottan nagy elvárásokkal ültetett le a játék ezen módja elé és, ahogy azt a tesztben is olvashattátok, nem csalódtam. Miért írok mégis egy újabb cikket erről a móduszról. Azért, mert azóta, még többet használtam és jobban kiismertem, mint vártam.
Az Olympique Marseille új edzőjének az irodájába érkeztem, ahol nagyjából 7-8 olyan játékos neve fogadott, akikkel érdemes valamit kezdeni. A csapat azonban 11 főből és legalább 7, de jobb esetben olyan 15 cseréből és tartalékból áll (legalábbis nálam). A felkészülési meccsek során két dolog nyilvánvaló lett: Csatár kell meg szélső védő, de nagyon. Ezek mellé rájöttem arra is, hogy a pad elég „rövid” és a rajta ülőktől sem biztos, hogy várhatok nagy durranásokat. Itt éreztem elérkezettnek az időt, hogy belevessem magam a GSN rendszerébe. Három, változóan tapasztalt és elismert kereső neve villant fel, akiknek 6 feladatot oszthatunk ki, őket pedig, az Ifiakadémiához hasonlóan, különböző országokba küldhetjük.
Teltek a napok, és a jelentések megjöttek. Pontosabban, az első nevek. Mellettük nem volt érték, ami alapján eldönthettem volna, hogy jók vagy kevésbé jók, ezért a „szimpatikusabbakra” ráállítottam külön a keresőket. Persze, lehet hasra ütés alapon is igazolni, de ezzel meg is ölnénk a játék ezen eszenciáját. Az elemzés általában több napig (átlagban 10-15) tart, ezért jobb, még az átigazolási időszak elején, vagy a szezon közben kielemezni a réseket, és nem az utolsó pillanatokra várni, amikor megérkezik a megfigyelőnk véleménye. Összesen 12 játékost figyeltettem meg, akik közül 3 is a csapathoz került. Ketten egyenesen a kezdőbe (a MU balbekkje, Fábió, valamint Sertic a Bordeaux középpályása), a harmadik (Yaisien a Bologna fiatalja, aki kölcsönbe jött) pedig a padra. Apró rések beöltve, de ez még kevés lesz. Ezen játékosok mellé még érkezett a későbbiekben két játékos, amolyan padhosszabbításként, akikben meglehet a spiritusz, egy-egy meccs megfordítására.
A felkészülési időszak véget ért, a bajnokság elkezdődött, én pedig veretlenül vezetem a bajnokságot, 9 forduló után. Az igazolt játékosok teljes mértékben átvették a csapat stílusát és az enyémet is. A Monaco és a PSG csak kullog mögöttem. Szóval, mit ér a pénz, ha az ellenfélnek van GSN-je, ugye?