Pár héttel ezelőtt összeszedtem nektek öt olyan felállást, amit én a legnyugodtabb szívvel tudok ajánlani minden FIFA-játékosnak. A pozitív pólus azonban nem lehet meg ellenpólus nélkül, így jöjjön az a három felállás, amit én nem fogok senkinek sem ajánlani.
Figyelem, anyám egészségére való tekintettel kijelentem, hogy a cikk szubjektv vélemény, ha neked különbözik, írd meg a kommentek közt, megbeszéljük.
5-2-3 | Move like Conte
Az öt védős rendszerek sosem voltak igazán a kedvenceim. A menedzser módban legalábbis biztosan, hiszen a gép ellen jobb szeretem az agresszívabb felállásokat. Persze, volt meccs (pl. a cristjan elleni) az online játékaimban, ahol egy 5-3-2-es formációt váltottam, de az inkább a „menjünk a tisztes helytállásra” jegyében volt. Azt egy sokkal kezelhetőbb, élhetőbb taktikának érzem, mint a jelenleg a Chelsea által használt 5-2-3ast. Miért? Mert nekem kell a középpálya. Ugyan a valóságban N’Golo Kanté szétfutja a pálya középső részeit, a FIFA-ban már nehezebben találtam olyan játékost, aki ekkora területet le tud fedni, másodmagával. Az én támadójátékomhoz szükséges egy sűrűbb középpálya, az előremozgó szélső védőkkel lehet ugyan kombinálni, de egy labdaügyes KK-hoz képest egy jobbhátéd…nos, nem rejt olyan támadó potenciált. Védekezésben persze lehet jó, lehet könnyen létszámfölényt kialakítani, de részemről a támadások túl darabosak voltak ebben a felállásban.
4-2-4 | Last Minute megoldás, de nem több
Ezt a felállást tudom ajánlani. Az utolsó 15 percre, ha hátrányban vagy. A 4-2-4, All-out-attack-al kombinálva igen komoly pressinget tud produkálni, de igazi öngyilkos taktika lehet belőle, ha egész meccsen ezt tolod. Easy módon megengedett, de online úgy futják majd szét a pályád középső részét és helyeznek létszámfölényes nyomás alá, mint annak a rendje. A túlzott agressziót, vagy kemény támadófelállást alkalmazhatjuk a meccs elejétől, de erre vannak sokkal alkalmasabb formációk. A 4-3-3-ak közül az „Attack” verzió, vagy a 3-5-2-es formáció is kiszolgálja a játékost a last-minute rohanásnál, de emellett az egész meccsen hasznos tud maradni, szemben a 4-2-4-el. Sokkal stabilabb az említett két formában a védekezés és a középpálya, ergo könyebben lehet az építkezést megoldani.
A „szűk” 4-3-3 | Villámléptűek nélkül nem megy
A harmadik felállás már egy kicsit neccesebben kerül ide. Ez inkább egy tanács lesz, hogy hogy ne használjátok ezt, az alapesetben egész népszerű formációt. Ahogy a képen is láthatjátok, az Atlético Madrid csapatánál próbálkoztam be ezzel a felállással, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A problémát sajna elég hamar sikerült azonosítanom, de egy megkötés miatt nem igazán tudtam vele mit kezdeni. A szélső hátvédek igencsak karcsúak az Atlétiben. Az első pár meccsen még úgy, ahogy boldogultam, de csak éreztem, hogy valami nem oké. Mire sikerült rájönnöm, hogy Juanfran, Vrsjalko és Filipe Luis…mondjuk azt, hogy nem kísérik igazán érdemben a támadásokat. Míg más csapatoknál megvan a támadást második vonalban kísérő védő, addig itt alig mozognak előre, vagy épp baromi lassúak, ergo nem nagyon tudnak a játék tempójához hozzáadni. Ez inkább egy tapasztalat, amire rá kellett jönni, ha már számomra új felállással próbálkozom: kellenek a tempós védők.
Ti mit gondoltok, melyik az a felállás, amit a legkevésbé tartotok hasznosnak, vagy életképesnek? Írjátok meg a kommentek között!