FIFA International Soccer. 1993. júliusában az Electronic Arts sportrészlege alapjaiban változtatta meg a labdarúgó videojátékok piacát, egy teljesen új szemléletet hozva a FIFA International Soccerrel, vagy ahogy később megragadt az emlékekben, a FIFA 94-gyel.
„EA SPORTS – It’s in the game”
Először csendült fel a játék indítását követően a legendássá vált mondat a valamilyen formában megjelenő EA SPORTS logóval, majd a kezdőképernyőt továbbnyomva egyből a játékbeállítások közt találjuk magunkat. Szerencsére bőkezűen bántak a fejlesztők így az egyszerű meccsektől kezdve egészen komoly tornákat vagy a tornák egyeneskieséses szakaszát is lejátszhatjuk az általunk kiválasztott válogatottal.
Ezen az oldalon tudjuk kiválasztani a két csapatot, köztük Magyarországot, beállíthatjuk a félidő hosszát, szabálytalanságot, leseket, dönthetünk arról is, hogy mi szeretnénk irányítani a kapusunkat vagy meghagyjuk ezt a számítógépnek. Miután az alap dolgokat beállítottuk, következő lépésben kiválasztjuk, hogy melyik csapattal szeretnénk küzdeni, majd Ron Barr mond nekünk pár szót írásban a két csapatról és a körülményekről.
Induljon a FIFA!
Mérkőzés előtt még csapatainkon is módosíthatunk, változtathatunk a felálláson, a támadószellemen és a kezdő tizenegyet is módosíthatjuk. Sajnos itt muszáj kiemelni a licenszek hiányát, nem a valós életben lévő válogatott keretekkel találkozunk, ráadásul a nem is feltétlen a nemzeteknek megfelelőek a nevek.
Ha mindent beállítottunk és kezdenénk a meccset a játékvezető még felteszi számunkra a legfontosabb kérdést: az érem melyik oldalát választjuk? Majd ahogy az lenni szokott a szerencse függvényében választhatunk, hogy ki rúgjon bele először a labdába, illetve melyik térfélen.
Látványvilágban a FIFA International Soccer nem csak az égész FIFA alapjait fektette le, de a sport témájú videojátékok teljes piacát megreformálta. Az EA Sports lépte meg a piacon elsőként, hogy szakított a 16 bites (4. generációs) konzolok szokásos megjelenítési formájával, amik három verzió közül válogattak, ez volt az oldalnézet, felülnézet, illetve az úgynevezett „madártávlat”. Az EA úgy gondolta, hogy ez nem elég jó és megcsinálta az izometrikus kamerát. Röviden annyi a lényeg, hogy már majdnem 3D hatást kölcsönöz a játéknak olyan megoldással, hogy a kamera vállmagasságban, keresztbe van elhelyezve.
Miközben egy mérkőzést póbálunk lejátszani érdekes dolgok tűnnek fel, amikkel a fejlesztők igyekeztek színesíteni a FIFA széria első részét. Támadás közben biciklicselekkel tudjuk átverni védőinket, amiket igen jó százalékban meg is esznek, ám sajnos a mi védőink sem intelligensebbek, így amikor az ellenfél próbálkozik hasonló csellel, nem sok időnk van kapcsolni, mert már el is robogott mellettünk.
Beíveléseknél, pontrúgásoknál, ha kapu elé keveredik a labda derékmagasságban, akkor csak úgy mint az életben oly népszerű módon, támadónk csukafejessel igyekszik azt a hálóba juttatni. Ha már a pontrúgások szóba kerültek, álljunk is meg egy pillanatra, hiszen elég érdekes megjelenítést alkalmaztak erre a FIFA készítői. A precizitás érdekében ki tudjuk jelölni azt a területet, ahova a labdát el szeretnénk juttatni, ezzel akár egy kirúgásból vagy bedobásból is könnyedén gólhelyzetet tudunk teremteni.
Védőoldalon is komoly újítások jelentek meg, a támadó játékosokat becsúszással tudjuk szerelni, vagy földre vinni. Ez utóbbit a játékvezető természetesen, amennyiben a szabálytalanságokat bekapcsolva hagytuk, nem tolerálja és sárga, illetve piros lapokkal büntethet bennünket. Ha jól időzítünk még el tudunk szaladni a tett helyszínéről, azonban a játékvezető utánunk rohan és ha megállunk, akkor megkapjuk méltó büntetésünket.
A leglátványosabb mutatványra természetesen a hálóőrök képesek, hatalmas vetődéseket bemutatva halásszák le a labdákat a levegőből. Ám sajnos az MI náluk sem túl magas. Visszatérő hiba, hogyha kirúgásnál eléjük állunk, akkor egész egyszerűen belénk rúgják a labdát, majd az mindenféle akadály nélkül a hálóban köt ki. Amennyiben nem a bug kihasználásával szeretnénk gólt rúgni, akkor érdemes a 16-oson kívülről próbálkozni, mert azon belül betonbiztos a védelem.
A vizuális megjelenítésre is nagyon odafigyeltek a FIFA ISC készítői. A választott időjárási körülményekhez hasonló, élethű képet, színeket látunk magunk előtt a játékban. Ám a játékosok ugyan kisebbek, mint a konkurens videojátékokban, azonban a pályához képest mégis nagynak tűnnek.
Hanghatásokról a közönség gondoskodik folyamatos zúgolódással és góloknál kitörő örömmel, a menü közben pedig az ismert géphang csiripel.
Kicsit nehézkes
A nézet ugyan hatalmas lépés a videojátékok terén, mégis problémát okoz az irányítása a szemünk miatt. Szerencsére erre is gondoltak a fejlesztők így két irányítási metódus közül választhatunk, vagy úgy ahogy a szemünk látja és az oldalvonallal párhuzamos mozgáshoz két iránygombot kell egyszerre nyomnunk, vagy választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy ahogy érzésre játszanánk, ha a balt nyomjuk, akkor balra fut a játékos, ha fel akkor felfele. Bármelyik mellett is döntünk, mindenképp érdemes sokat gyakorolni, hisz a szemünk, illetve a kezünk minden esetben mást szeretne.
További nehézséget jelent az irányításban, hogy az egészet a három gombos kontrollerekre tervezték. Ez azonban a FIFA-nak túl kevés. Egy nyomógombon helyezkedik el támadásnál a lövés és a sprint. Hogy utóbbit csinálja játékosunk hosszan kell nyomnunk az adott gombot, ebből adódóan gyakran összeakad a kettő és az ellenkezőjét hajtja végre a támadó. De védekezésnél is megvan ez a bizonyos akadás, ami szintén érdekes, hiszen az odalépést és a játékos váltást kódolták egy gombra.