Az EA a sport játékok egyik alapkövét tette le, 1993-ban. Ez az alap kellőképp erős lett ahhoz, hogy egy sorozat első darabja legyen. A sorozat, amit mára már emberek százezrei játszanak, elérkezett a második részéhez, 1995-ben.
Erős kezdés, ütemes fejlődés
Az egyszerű, de hatásos intro után a menüben találjuk magunkat, ahol több opció közül is választhatunk. Képviselhetjük magunkat ligában, bajnokságban és egyenes kieséses rendszerű kupában is. A legfontosabb tény mégis az, hogy nem csak válogatottakkal játszhatunk a FIFA 96-ban is, hiszen ekkor érkeztek meg a licenszelt klubok a játékba.
Az EA erős alapokból indulhatott ki, amit a fentebb említett kupákban fejlesztett tovább. Az FIFA 96 még közelebb került a futballkedvelők szívéhez, hiszen megadta azt a lehetőséget, hogy a kedvenc játékosunkat és csapatát a bajnoki címig vezessük, és közben a saját képünkre alakítsuk azt. Ezek a lehetőségek még messze állnak a mai formájától, de abban az időben, ez maga volt a Mennyország.
Hogyan váljunk legendává?
Erre a kérdésre két féle válasz is érkezett. Az első a szerkesztőké, akik a kornak és lehetőségeiknek megfelelő szinten adták vissza egy menedzser lehetőségeit. Alakíthatjuk a formációt, a csapat mentalitását, támadó, vagy védekező technikáját és természetesen a kezdő tizenegyet is. Utóbbi lehetőségek pedig a második értelemben adtak választ a kérdésre. Kész csapatunkkal több játékmódban is próbálkozhattunk, ahol az egyedüli elfogadható eredmény a játékos számára, a győzelem.
Ahogy már említettük, a játékban licenszelt klubokkal is játszhatunk, például Angliából, Németországból, Spanyolországból, de akár Malajziából is. Ez lehetővé teszi a ma ismert Menedzser mód megalapozását, a Liga módot. Ez még közel sem annyira komplex, mint a ma ismert nagy testvére, de a lényegi részeket ez a játékmód adta meg. Itt meccsről-meccsre készítjük el az összeállítást és választjuk ki a megfelelő taktikákat. Kiválaszthatjuk, hogy a CPU meccsei közül szeretnénk-e egyet-egyet lejátszani, vagy mindet ráhagyjuk a gépre. Utóbbi lehetőségnél egy kis képernyőn végignézhetjük, ahogy a gép „lejátssza” a meccseket és írja ki a végeredményeket.
A liga mód mellett lehetőségünk adódik arra, hogy a kupákban is részt vegyünk. Mivel a FIFA 96 Liga módja nem volt összevonva ezzel, így, ha kupát akartunk nyerni, ahhoz egy külön bajnokságot kellett indítanunk. Ez a mód, a mai rangos sorozatok lebonyolítási rendszerét alkalmazza. Adott 16 csapat, akik 4 csoportban küzdenek, majd a továbbjutók egyenes kieséses rendszerben folytatják a küzdelmeket. A másik lehetőség, ennek az egyszerűsített verziója, ahol nem kell átverekedni magunkat a csoportkörön, hiszen rögtön az ún. Play-Off-ban találjuk magunkat.
Irány a pálya!
Miután beállítottuk a játék minden fontos elemét, kezdve a félidő hosszától, a realitást fokoz elemeken (lapok használata, sérülések) a nehézségi szintig, el is kezdhetjük a mérkőzéseket. A FIFA 13 utáni ugrás a 96-osra meglepő dolgokat produkál. Először is, sokkal kevesebb a használandó gomb. Az első FIFA-ban 2 gombra volt szűkítve minden, itt egyel bővült a tárházunk és a passz-ívelés-lövés aranyháromszög már külön gombokon tesped. A sprintelés még mindig a lövés gomb nyomva tartásával elérhető, így az előző részben tapasztalt hiba, amikor a gép nem tudja eldönteni, hogy mit szeretnénk, még mindig szerepel. A negatívumok tárháza ezzel véget is ér, hiszen a FIFA 96, korához mérten igen hangulatos. Nincs benne ugyan „First touch” rendszer és Next-Gen fizika, de így is át tudja adni a futball hangulatot. A becsúszások jól vannak kalibrálva, nincs a 90-es évek elejére jellemző „hologram-becsúszás” bug, ahol a játékos átcsúszik áldozatán, aki folytatja az utat a kapu felé épen és egészségesen. A felíveléseknél és a lövéseknél érezhető a ma is használt rendszer, azaz, minél tovább nyomjuk a gombot, annál erősebb a lövés/ívelés. A lövésekkel egyetemben, a kapusok munkáját is meg kell említeni. A hálóőrökön kifogni határozottan nehéz ebben a részben, hiszen a távoli lövéseket egyre könnyebben fogják ki és a közeli próbálkozásoknál is határozottan jól helyezkednek. A játékosok mellett a közönség is említésre méltó, hiszen a megjelenésükre és a hangjukra sem lehet panasz, érződik az, hogy a szerkesztők valós hangfelvételekkel dolgoztak. Utolsó főbb elemként említhető még a meccsek közbeni animációk, például a góloknál, vagy a bíró portréja, ami megjelenik minden egyes szabálytalanságnál. Utóbbi egy kicsit monotonná válhat, hiszen minden egyes helyzetben ugyanazt a képet látjuk, azonban a góloknál az animációk széles tárházával találkozhatunk.
Milyen a körítés?
A játék grafikailag nem sokat lépett előre, a saját idejében mégsem nézett ki rosszul. Az előző részhez mérten talán világosabbak és szebbek a színei, valamint a nézőtéri animációk is jobban festenek. Hangok terén nincs problémája a játéknak, hiszen mind a menü zenéje, mind a meccsen belüli hangok rendben működnek. A hang a helyén van, nem bugos, nem maradnak ki belőle részeltek. A HUD érdekesen lett megoldva, hiszen a mérkőzés aktuális állása csak a pontrúgásoknál vagy bedobásoknál jelenik meg, a meccs során csak azt látjuk, mennyi van hátra az adott játékrészből. Itt még nem a 90 perces számítás működik, hanem az óra a szerint az időtartam szerint számol, amennyire mi beállítottuk a mérkőzést, valamint ehhez ad valamennyi hosszabbítást.
Összegezve, a FIFA 96 fejlődött az elődjéhez képest, főleg tartalmát tekintve. A játék könnyen átlátható és az irányítása is megszokható egy kis gyakorlással. A sorozat egy újabb lépést tett ezzel a mára már rég elfoglalt trónja felé.