A bejegyzés elején megjegyezném: ez egy szubjektív cikk. Azért szedtem össze ezt a három formációt, hogy a saját véleményemet megosszam másokkal és próbáljak olyanoknak tanácsot adni, akik egy kicsit bizonytalanok, nem találják csapatuknak a jó felállást, vagy nem mertek még próbálkozni a jól megszokott formáikon kívül.
A FIFA-ban rengeteg lehetőség van egy csapat variálására és sok olyan beállítás van, ami egyikünknek fekszik, a másikunknak már kevésbé. Az EuroFIFA-t közösségnek akartuk és akarjuk is kialakítani így várjuk a ti véleményeteket is természetesen. Ti milyen felállást/felállásokat használtok szívesen? Írjátok meg alább!
Az Instagram-os fiókunkra küldött képek alapján nehéz egy általános trendet kiválasztani, de talán a 3-5-2 és a 4-3-3 tűnik a legnépszerűbbnek. Utóbbiakról én is beszélni fogok, hiszen ezeket tartom a három leghasználhatóbb között, de előtte még tisztázzunk pár részletet. Magáról a formációról lesz szó és olyan játékosokról, akik ideálisak az adott felállásokhoz. A finomhangolásokról még kevésbé beszélnénk (de azokról is tervezünk egy cikket összehozni), de pár hasznos beállitást azért igyekszünk már itt is összeszedni.
1. A manchesteri 4-4-1-1
Van két olyan játékosod, akik 15-20 gól felett termelnek egy szezonban? Itt a tökéletes formáció neked. A harmadik szezonos Manchester Unitedemben a Barkley és Ibrahimovic duó viszi a hátán a csapatot, egy Rashford szintű cserecsatár és egy csereirányítónak tökéletes Rooney pedig mindig jól szállnak be. Ennek a formációnak a lényege a “kiszolgálás”. A középpályás sor nagyjából egy vonalban helyezkedik (szélsők kicsit előrébb), ezáltal a támadások központjában abszolút a két támadó van. Nekem ez egy lassabb tempójú formációként működik, sok labdajáratással a pálya közepén (árulkodó, hogy Pogba adta a legtöbb gólpasszomat a szezon felénél). Szélre kikerülve, érdemes a centerezésre (ha van jól fejelő csatárod), vagy az inverz szélsőkkel a befelé húzásra (esetemben Depay, de Martial is tökéletes erre), majd a csatároknak szánt rövid passzokra koncentrálni. Érdekes tulajdonsága a formációnak, hogy a KK és a mellette lévő szélső gyakran végeznek keresztmozgást, így ajánlott a KK-nak közé is egy fürgébb játékost (esetemben Pogba, de Schneiderlin, vagy Herrera sem rossz) választani. Az angol bajnokságban abszolút működőképes, a Chelsea öt védős alap beállítását nagyon hamar meg lehet enni vele, de a standard 4 védős falakat is meg tudja bontani. Erőssége a gyengesége: ha nincs megfelelő befejező embered, akkor nehéz a középpályás sorral igazán eredményesnek lenni.
2. A farkasok 4-3-3-asa.
Első szezonom a Wolfsburggal, aminek meglepően jó az alap kerete (főleg a téli igazolásokkal). Kicsit megtépázva a Leverkursent, korrekt pénzmennyiségből lehet egy “flat” 4-3-3-hoz megfelelő csapatot összehozni. Két fontos pontja van ennek a csapatnak. Az egyik a KVK, akinek fel kell szántania a pályát box-to-box. Luis Gustavo remek választás, de ajánlhatom még Fabinhot-t (indoklás EBBEN a cikkben), Kwadwo Asamoaht, Kantét, valamint a Porto-s Danilot is. A fontos, hogy állóképessége és defenziv képességei mellett a játékban is jól ki tudja venni a részét (ergo jól passzoló játékos kell). Itt játékstílusunktól függ, hogy a második fő poszt: a center, vagy az szélsők közül valamelyik, esetleg az egyik KK? Ajánlom keverni a kártyákat és olyan csapatot létrehozni, ahol sok olyan játékos van, aki érzi a kaput. Ebben a Wolfsburgban nyugodtan játszhatok a center posztra, hiszen Gomez mellett a padon csücsül Dolberg is, így a fizikai fölény abszolút meg lehet. A kevésbé mozgékony csatárok mellé jól jönnek az agresszív szélsők. Egy standard szélső mellé ajánlott egy inverz is, aki befelé húzva tud kapura lőni, nem csak beadni (vagy legalábbis a gyengébbik lábával nem rúgja magát tarkón). Ez annyira nem jött még össze kis német csapatomnál, hiszen sem Ntep, sem pedig az “alap” Brandt nem tud annyira húzóerő lenni még, amennyire ehhez a taktikához szükséges lenne. Nálam a leműködőképesebb taktika a “Malli-központú játék”. A bal oldali KK-m a Wolfsburg téli szerzeménye, Younus Malli kicsi és mozgékony, jól lő távolról és remek passzai vannak. A legtöbb gólt és gólpasszt ő termelte, hiszen amikor nem a centeremet szolgálja ki, zseniálisan tud bemozogni a védelem réseibe. A 4-3-3-ra jellemző, hogy a két “szélsőbb” KK közül az egyik mindig feljebb jön a támadásokkal. Ajánlott ezt állandóan az egyik oldalra koncentrálni és oda egy KTK-t betenni (lehet magasabb, erősebb játékos is, lényeg a mozgékonyság. pl.:Barkley).
3. A szokásos, olasz háromvédős
Az olasz futballt sokáig jellemezte a 3 védős szisztémák erőltetése (az ún. trequartista 4-4-2 mellett) és még máig sok csapat alkalmazza ezt a rendszert (érdekes amúgy, hogy nemzetközi porondon megfigyelhető ezeknél a csapatoknál, hogy inkább átváltanak az egyik 4 védős szisztémára). Én az első FIFA-imban a “minél több csatár, annál jobb” elvet alkalmaztam 9-10 évesen, igy hamar rátaláltam a 2-3 támadós, 3 védős szisztémákra. Azok közül a 3-5-2-t tartottam meg máig is a playbookomban, persze ehhez illő kerettel. Az Interem esetében 90%-ban passzolnak a játékosok a felálláshoz. Adott két remek csatár, egy mozgékonyabb és egy statikusabb (Gabriel és Belotti), valamint mögöttük a játékmester. A támadások kulcsa ez a három ember, hiszen az irányitó kellőképp előre van ahhoz tolva, hogy a támadások befejezését (üresbe mozogva) is magára vállalja. Érdemes lehet akár egy jól passzoló csatárt (pl. Icardi) elhelyezni erre a posztra, akinek befejező képességei mellett a kiszolgálás is jól megy. A csatárok adottak, érdemes ezt a kettősséget megtartani (egy mozgékony, egy “tipikus center”), hiszen így számunkra is változatosabbak a lehetőségek. Belottira remekül tudok ívelni, erős játékos és jó a labdatartásban, amig Gabriel szélsebesen tud átvágni egy kontratámadás során a védőkön és remekül cselez. A Belotti-féle támadásokhoz érdemes olyan szélsőt a csapatban tartani, akinek jók a beadásai (nálam Bailey), míg a másik szélre akár egy inverzt is alkalmazhatunk (bal lábas, jobb oldalon, vagy forditva), aki befelé tud törni. A szélsők szerepe amúgy is fontos és amit tudok ajánlani, hogy gondolkozzunk egy kicsit “4 védős” szisztémában. Nálam ugyan Bailey a bal oldali, de ajánlott Ricardo Rodriguezt, vagy Alaba-t beszerezni, akik egyszerre tudnak a védekezésben és a támadásban is segíteni, míg a 3 védő közül a jobb oldalinál ajánlott, ha nem klasszikus KH-t használunk, hanem jobb hátvédet. A KH-kra jellemző tud lenni a lomhaság, bizonyos kor felett, egy jobb szélső viszont a védekező feladatot is el tudja látni, akár a támadásokat is tudja egy darabig kisérni, valamint tartja a tempót a támadókkal. A fő természetesen az, hogy a két szélsőnek nagyon magas staminája legyen és bírják az egész meccses fel-alá rohangálást. A két középső középpályás esetében én egy kreatívabbat (itt Brozovic, Nagy Ádi), aki tud támadni, de védekezésben sem suta, és egy romboló játékost (pl. Benassi, Fabinho) tudok ajánlani, hogy meglegyen a csapat egyensúlya. 
A ti felállásotok hogy néz ki? Milyen játékosokat ajánlanátok, esetleg milyen felállásokat még, hogy kipróbáljunk? Hamarosan jön az a hármas, amiket abszolút nem ajánlunk senkinek (persze, csak szubjektiven). Ne feledkezzetek el átnézni Facebook-felületünkre, ahol rögtön megtalálhatjátok legújabb cikkeinket, valamint bekövetni minket Instagramon a nézőink kereteiért és egyéb hasznos postokért!