2006 augusztusában robbant a bomba. Az előző évben megjelent FIFA már magyar felirattal érkezett, azonban a 07-es verzióról ekkor derült ki, hogy aki szeptember 27-én a boltokba szalad a játékért, hazaérkezés után a PC-s és PS2-es FIFA Hajdú B. István és Faragó Richard hangjával üdvözöl bennünket.
A magyar játékosok számára minden bizonnyal a magyar kommentár miatt vált emlékezetessé ez a FIFA, azonban szerencsére ez nem csak erről szólt. A játémenetet olyan szinten sikerült fejleszteni, hogy a konkurens PES játéksorozat legnagyobb, de még nem elvakult rajongói is azt mondták, hogy „ez igen, ezt most nagyon eltalálta az Electronic Art, jó esély van arra, hogy váltani fogok”. Hogy kinél hogy végződött a váltás, azt nem tudjuk, de ezek a visszajelzések minden bizonnyal jól estek a játék fejlesztőinek. Ami a játékmenetet illeti, minden átesett egy ráncfelvarráson, a helyezkedés, a labda fizikája, a lövések, a pontrúgások és a kapusok is kaptak jó pár sor új kódot.
Új alapokra helyezték a közönséget is, végre nem olyan buták, mint korábban, ha csalódottak voltak a mutatott játék miatt, akkor zúgolódással fejezték ki véleményüket, néha akár ki is fütyültek, ha viszont ment a játék, akkor olléztak rendületlenül.
Mivel Magyarország-Románia mérkőzést játszottam, hatalmas élményt okozott a nemzeti himnuszok lejátszása, különösképp a magyar, még ha csak pár szólamot is adtak le belőle, nagyon jó hangulatot teremtett már a mérkőzés előtt is, ahogy felsorakoztak a játékosok, az akkor még licenszelt mezben, ami valamilyen furcsa módon nem a klasszikus piros-fehér-zöld színösszeállításban jelent meg, hanem egy piros-piros-fehér kompozícióban.