A kezdetektől véve a FIFA játékok legfőbb eleme ez a módusz. Edzők lehetünk, a csapatunkat a csúcsra, vagy annál is tovább vihetjük. Nyerhetünk kupákat és a saját képünkre alakíthatjuk a keretet. Összeveszhetünk a játékosokkal, szekírozhatjuk a szomszéd várat és a legújabb csillagokat emelhetjük ki az ificsapat oroszlánszagú öltözőiből. Ez a karrier mód tőmondatokban. Mi ez bővebben? Erre született az elkövetkező pár sor.
Kezdjük ott, hogy a FIFA 95-től (17 éve!!!) játszhatunk klubokkal a sorozatban, de csak egy évvel később, a 96-osban szerepeltek licenszelt játékosok. Persze, a korai években még nem szerepeltek olyan ínyencségek, mint a mai darabokban. Nem kellett követni a médiát, az átigazolásokkal foglalkozni. Összerendezted a csapatot, pályára küldted és játszottál. A karrier mód egy évről-évre bővülő játékrész, amiben igyekeznek a lehető legreálisabban visszaadni azokat a helyzeteket, amiket az edzők és szakvezetők átélnek a pálya mellett, vagy épp a csapat székházában.
Nézzük részletesen, mit is tartalmaz a Karrier mód, vagy más néven Menedzser mód:
Hogy lehetek én a menedzser? Nos, az egész ott kezdődik, hogy „megalkotod magad”. Korábbi FIFAkban lehetett avatarokat választani (pl. FIFA 07) és őket felvértezni névvel, illetve nemzetiséggel, de mára ez leegyszerűsödött. Beírunk egy nevet, egy nemzetiséget, kiválasztjuk, hogy milyen pénznemmel szeretnénk gazdálkodni, valamint azt, hogy mennyit várjanak el tőlünk a főnökök. Egy másik módban, a Játékosedző résznél egy már létező focista bőében lehetünk menedzserei a csapatunknak, így ha bajban az együttes, akár a menedzser is leveheti a melegítőt és csatába dobhatja magát. A kötelező részek után aláírjuk a kontraktust az adott csapattal és irány a bázis!
A lehető legtöbb licenszelt bajnokságot itt találod és válhatsz bármely csapat edzőjévé a 27 ligán belül. A 800 választható csapatnak a saját stílusod szerint formálhatod a keretét, ami a legfőbb pontja a menedzserek munkájának. Ez már az első FIFA-kban is szerepelt, bár ott egyszerűbb formában. Változtathatsz a felálláson, illetve a taktikán is, sőt az újabb FIFA-kban saját formációt hozhatsz létre. Persze, a forma nem elég, ha a játékosok nem úgy mozognak a pályán, ahogy a játékos akarja. A szerkesztőben beállíthatod a 11 játékos mozgását egy taktikán belül, illetve a védekezési módszert (lestaktika, zónázás), emberfogást és persze a csapaton belüli fő pozíciókat (csapatkapitány, vagy a pontrúgások elvégzői). A keret még idényen belül is alakulhat, hiszen egy csapatot sem kerülhetik el a sérülések. Van itt rövidebb, pár napos probléma, de van, aki egy edzésen beszedett sérülés miatt a fél szezont kihagyja (a FIFA 07 legkedveltebb sérülése volt az „arckoponya csont törése”, amiért 6 hónap kihagyás járt). Egy komolyabb sérüléshullám miatt borulhat a teljes szerkezet és talán ezekben a pillanatokban derül ki, hogy ki az igazi edző a padon. Persze, ha nincs kedvünk (miért ne lenne?) foglalkozni ezzel a gonddal, akkor rábízhatjuk a gépre, de a legfőbb játékrészt miért passzolnánk át az MI-nek?
A kezdeti Overall pontok alapján összeállíthatjuk a lehető „legjobb” tizenegyet, azonban ne feledjük el, telik az idő a játékban. A 2000-es évek FIFA-iban az idő egyre nagyobb tényezőt játszik, hiszen a játékosok fejlődnek (akár vissza is). A fiatalokból évről-évre tapasztaltabb róka válik, míg az idősebbek lassan szögre akasztják a stoplist, teret engedve az ifiknek. Emiatt érdemes figyelni az ígéretes újoncokra, akikre több módon is szert tehetünk (erről később). Fejlődésükhöz elengedhetetlen a megfelelő játéklehetőség, de csak módjával, hiszen egy 17 éves srácra nem bízhatjuk rá a komplett futballbirodalmunkat!
A keretek alakítása nem lenne eléggé meggyőző, ha csak a saját, már meglévő játékosainkból gazdálkodhatnánk. Erre való az átigazolási ablak. Saját bőrömön tudom, hogy van olyan játékos, akit nem szívesen látok a kedvenc klubomban, és ez által gyorsan tovább is tudok rajta adni. A korábbi részekben (pl. FIFA 2001), csak a pénz szabott határt. Bárhol, bármikor igazolhattunk, bárkitől, ami bár nem volt reális, mégiscsak egy jó lépcsőfok volt ezen rész fejlesztésében. Ez az ablak is alakult és jelenleg is alakul, ami által a teljes realitás lassan elérhetővé válik. A FIFA 13 már tartalmazni fogja a játékos csere lehetőségét, illetve a játékos + pénz egy másikért cserébe opciót, így bővítve a fejlesztési, illetve átalakítási munkálatok lehetőségét. Az eddigi rendszer alapján adhattál és vehettél játékosokat, de mi volt azzal, aki később kellene még, de ebben az idényben telített az a poszt? Nos, azt add kölcsön! Egész évre, de, ha annyira nem akarod, elég csak egy negyed vagy fél évre elengedni az ifjoncot (akik alsóbb osztályú csapatokban nyitogathatják szárnyaikat) és máris mindenki boldog. Ez nem minden, hiszen a játékos is ember, ezáltal etetnie kell családját, meg kell élnie valamiből. A FIFA sorozat a 2000-es évek közepétől erre is figyel, hiszen a játékosoknak szerződést kell ajánlanunk az átigazolásnál, vagy új ajánlatot kell tennünk, ha meg akarjuk hosszabbítani azt. Persze, ahogy nő a játékos szintje, úgy akar több pénzt. Persze, vannak szerényebb játékosok, de valljuk be…a legtöbb zsenit meg kell fizetni. Akad olyan játékos, akire nincs szükség, de nagyon tovább akarunk rajta adni? Ekkor jön el az, amit én legvégső esetben alkalmaznék, a „játékos felmentése a szerződés alól” pont. Se pénz, se posztó alapon nem kapunk semmit a játékosért, sőt kártérítést kell neki fizetnünk, így én ezt a lehetőséget nem ajánlom. A kártérítések megjelenhetnek a kölcsönügyletekben, ahol az előbb visszahívott játékosokért (pl sérüléshullám miatt) kell fizetnünk a másik félnek. A kölcsönjátékosokból akár állandó játékosok is lehetnek, ha az előre megbeszélt opciós díjat kifizetjük a kölcsönbérlet lejártakor. Ez a lehetőség arra jó, hogy kipróbáljuk a játékost, és ha beválik, magunkhoz köthetjük. Idén kisebb szerepet kaptak a pénzügyek, hiszen most nem kell arra figyelnünk, hogy legyen szponzorunk, meg látogatottságunk, aki dobálja be a pénzt a tárcánkba, elég csak a fizetési/átigazolási kvótát alakítgatni, ahhoz, hogy legyen egy kicsivel több pénzünk egy igazolásra, vagy szűkítsük a keretet, de több játékosnak elegendő fizetési keretünk legyen.
Gondolkozhatunk más mércében is, hiszen nem muszáj rögtön sztárokat venni, ha ki is nevelhetjük őket! Persze, ez tovább tart, de mégis bizsergetőbb érzés elmondani, hogy „én neveltem ki a világ nyolcadik csodáját”. A munkánkat megkönnyítik a keresők, akik egy adott országban, vagy kontinensen cirkulálva néznek be minden pályára és grundra, csak azért, hogy egy zsenit hozzanak az ificsapatba. Egy játékos akár 2-3 évet is eltölt az ifiben, mire alkalmassá válik a nagyok közt való játékra. Tény, ilyenkor csak becslések vannak arról, hogy mennyi lehet a maximum, amit el tud érni, de akit már 14 évesen 75 és 91 overall pont közé becsülnek, azzal nagy bajok nem lesznek. Kezdetben a kicsiknek nincs „fix” posztja, az is idővel alakul ki, ahogy a játékstílusuk is.
Persze, van más dolgunk is, mint a játékrendszer és a csapat finomítása. Nyomon követhetünk más bajnokságokat és a statisztikákat, valamint az ellenfelek formáját is. Akárcsak a nagy világban itt is szerephez jut a média. A különböző cikkeken keresztül, valamint az edzői teamtől kapjuk a helyzetjelentéseket a játékosokról, átigazolási pletykákról, vagy sérülésekről. Egy játékos, ha boldogtalan a klubnál, szól, hogy „többet szeretnék játszani”, vagy „teli a hócipőm, adjon el innen valahova”. Az edzői stáb sokkal kulturáltabban szól bele a tevékenységünkbe, ők csak tanácsolnak, amiket szerintem érdemes megfogadni. Szólnak, ha egy ifista már érett a nagy csapatban való szerepléshez, vagy egy fiatal játékos, ha több lehetőséget kapna, gyorsan elérné a nagyok szintjét. Természetes, hogy a vezetőségnek is van pár szava hozzánk, a teljesítményünkkel kapcsolatban, vagy az idény eleji elvárások miatt. Ezek csapattól függően változnak (értelem szerű, hogy a West Bromnál nem várják el a bajnoki címet, amíg a Real Madridtól kirúgtak egy negyedik hely miatt) és jelentenek több elismertséget. Ez az elismertség számít, hiszen minden idény előtt megkérdezik, hogy „akarsz-e maradni a klubodnál?”. A nemleges válasz esetén elindulhat a keresgélés. Amíg a játék elején bármelyik csapatnál indíthatsz (kivétel a FIFA 2005), addig az évek közt már csak a szintednek és eredményeidnek megfelelő együttesek adnak ajánlatot. Vegyünk pár egyszerű példát:
– Bajnok vagy a Man Uniteddel, kupát nyertél és év edzője díjas vagy (első szezon után): a kisebb bajnokságok vezető csapatai már jelentkeznek érted, hogy segíts nekik bejutni Európa nagyjai közé.
– Bajnok vagy a Barcelonával, több kupát nyertél, sőt Európában is taroltál (többedik szezon): a világ a lábad előtt hever, oda mész, ahova akarsz, persze csak a legjobbak közül.
– Jó eredményt érsz el a Swansea City-vel, megnyered a Ligakupát: egy nagyobb csapat, pl Tottenham ajánlatot tesz neked, hogy egy újabb létrafokra léphess.
– Fekete leves: mindent buksz a PSG-vel: irány egy gyengébb csapat az adott országban, vagy egy nagyobb csapat, a kisebb ligákból
– Abszolút bukta: kis csapat, sok vereség, teljes kudarc: game over
A játét 15 évig tart, ergo lesz lehetőségünk minden elemet kiismerni és egy korábban meghozott, rossz döntést (pl. csapatváltás, vagy játékos eladása) kiküszöbölni.
Több olyan apró részlet van a FIFA sorozat ezen részében, ami még nem került tálalásra. Ilyen a személyi noteszünk, azaz a naptárunk. Itt szemmel követhetjük a meccsek sorát, vagy az aktuális fordulók eredményeit is. Láthatjuk, hogy melyik csapat lesz a következő ellenfél a kupában, de akár innen indíthatunk egy „hosszú szimulációt” is. Ez annyit jelent, hogy szeptember elején kijelölünk egy márciusi időpontot, a játék pedig addig a percig szimulálja az eseményeket. Ezáltal szimpla menedzserei is lehetünk a csapatnak, még csak nem is muszáj lejátszanunk a meccseket.
Előbb emelgettem az idény végét, ahol teljes összképet kaphatunk a szezonról. A 11-es FIFA-ban volt Év csapata, év játékosa, valamint év fiatalja, amit én például hiányoltam az idei évi FIFA-ból. Ezek mellett megtudhatjuk, ki lett a gól- vagy gólpasszkirály, esetleg ki szerezte a legtöbb lapot, vagy ki jutott fel, vagy esett ki a bajnokságból. Érdemes megnézni más csapatok formajelentését az év végén, hiszen innen csemegézhetjük ki a jövő lehetséges átigazolásait, vagy a potenciális ellenfelek erősségeit.
Az utolsó évünk már arról szól, hogy porolgassuk a trófeáinkat, amit kedvenc csapatunkkal begyűjtöttünk és besöpörjük a szokásos „Év edzője” díjat, amit a szaklapok minden évben megszavaznak (remélhetőleg nekünk), valamint elégedetten elnyúlva a karosszékünkben azt ismételgessük: „Nincs már semmi, amit megnyerhetek”.